A segédszárak nem tartoznak a mindennap feltétlenül használt felszerelések közé. Helyes használatukkal a lovas befolyásának hiányosságait próbáljuk korrigálni, a tanuló lovas így jobban tud az ülésére és a segítségadásra koncentrálni. Segédszárral történő lovagláskor nem a ló nyakának egy bizonyos kívánatos helyzetbe kényszerítése a cél. A segédszárak közül mindig azt kell választani, amelyik a ló alkati adottságainak, állapotának és a lovas tudásának leginkább megfelel.
Kikötőszár
A kezdő lovasok leggyakrabban a kikötőszárral találkoznak a segédszárak közül. A kikötőt a ló két oldalán, csatos végével rögzítjük a hevederhez (egy tenyérnyivel a ló könyökmagassága felett), és innen kapcsoljuk karabineres végét a zablához. Fontos szempont a kikötőszár rögzítésénél, hogy a hevederhez rögzített vége nem csúszhat le és nem lehet a két oldali kikötő különböző magasságú vagy különböző hosszúságú. A beállításkor figyelemmel kell lenni arra is, hogy a ló homlok-orr vonala nem kerülhet a függőleges vonal mögé. Ezt a segédszárat futószáras munkában és önálló lovaglásnál egyaránt használhatjuk.
Háromszögű kikötszár
A háromszögű kikötőszár használatának alapelvei megegyeznek a fent leírtakkal. Ennek a segédszárnak az előnye, hogy a ló előre-lefelé el tudja mozdítani a fejét, így a lovasnak meg kell tanulnia fokozottan előrehajtani, amikor lova ráfekszik a zablára.
Martingál
A martingál olyan segédszár, amelynek hatása csak bizonyos esetekben érvényesül. A helyesen csatolt martingál megnehezíti, hogy a ló, fejét túl magasra emelve meneküljön a szárak hatása alól. A nyakszíj felhelyezése után, a martingált az elülső lábak között vezetve a hevederen rögzítjük. Ezután a szétcsatolt szárakat a martingálgyűrűkön keresztülvezetve a ló nyaka felett kell összecsatolni. A helyesen csatolt martingál olyan hosszúságú, hogy a ló normális fejtartása esetén a szár vonala a ló szájától a lovas kezéig egyenesen, töretlenül fut. A martingál az egyetlen olyan segédszár, amelynek használata ugratáskor megengedett.
Német martingál (German Martingal)
Hatása csak akkor érvényesül, ha a ló a fejét túl magasra emeli. Ilyenkor a csúszó kikötőszárhoz hasonlóan lép működésbe. A Német Martingál egyik végét a ló mellső lábai között a heveder karikájához rögzítjük, másik – szétágazó - végét külön-külön a zablakarikán áthúzva a szárakon lévő karikákhoz csatoljuk vissza.
Csúszó kikötőszár
Hatása csak akkor érvényesül, ha a ló a fejét túl magasra emeli. A csúszó kikötőszár szárainak egyik végét külön-külön a zablakarikán áthúzva több féleképpen is rögzíthetjük. A rögzítés történhet mind két szár esetén a ló mellső lábai között a heveder karikájához, vagy külön-külön a nyereg oldalához. A szárak másik végei a lovas kezébe futnak bele.
Fix lekötő szár (Tie Down):
Csak a western gyorsasági versenyszámokban és egyes szarvasmarhákkal történő versenyszámban megengedett. Egyik része az orr-részhez kapcsolódik, a másik része pedig a hevedezhez, vagy a szügyelőhöz van rögzítve. Megakadályozza, hogy a ló a fejét túl magasra emelje, | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
