Nagykantár
 A nagykantár a haladó lovas megfelelő kiképzettségű lovon történő segítségadásának finomítására szolgál. A lovak alapkiképzése csikókantárral történik, a nagykantár használatára az alapkiképzés végén akkor kerülhet sor, amikor a lovas már megtanulta a könnyű osztályú díjlovas feladatokat csikókantáron lovagolni. 
A nagykantáron két zabla található, melyek külön-külön szárral kerülnek kapcsolatba a lovas kezével.
A feszítő zabla egy nem megtört zabla, amely két oldalt pálcákkal van ellátva. A feszítő hatás mértékét a pálcák hossza valamint az álladzó lánc feszessége szabja meg. Minél rövidebb a zabla pálcája, annál kisebb a feszítő hatás, (díjlovagló számokban a pálca hossza 5-10 cm lehet). Az álladzó lánc hosszának beállításával tovább szabályozhatjuk a feszítőzabla erősségét. Befolyásolja még a zabla erősségét a „nyelvszabadság” és a szájrész vastagsága. Nyelvszabadságnak nevezzük a szájrész közepén található felívelést. Minél magasabb az ív, annál inkább rögzíti a nyelvet, így a szájrész oldalai fokozottan hatnak ló szájának foghíjas szélére. 
A feszítő zabla akkor fekszik helyesen a ló szájában, ha beakasztott lánc mellett a zabla pálcája a ló szájával 45˚-os szöget zár be. A nagykantár beállítása, a zabla kiválasztása és a feszítő lánc beállítása mindig tapasztalt oktató vagy lovas feladata. Rosszul beállított zabla a lónak kényelmetlenséget okoz, ami elől gyakran ellenszegüléssel menekül.     
A nagykantárral történő lovaglásnál legfontosabb szempont, hogy a lovas keze nyugodt, a törzs mozgásától független legyen. A két zabla közül ebben az esetben is a csikózabla hatásának kell dominálnia.

A zabla 
A zabla (nagykantár esetén a zablák) helye az alsó állkapocs foghíjas szélén van. A szabályosan elhelyezett zabla a ló nyelve felett található a ló szájában. A zabla legyen közepesen vastag, illeszkedjék a szájzugba.
A zablák vastagságukban, hosszukban, anyagukban és kialakításukban különbözőek lehetnek. Egy zabla annál erősebb, minél vékonyabb és minél kevesebb törés van benne. A zablák hossza általában 12,5-15 cm között változhat, pónik számára kisebb zabla lehet szükséges. 

Az orrszíj 
Az orrszíj alaptípusai a hannoveri és az angol orrzó.

Hannoveri orrzó
Főleg csikók kiképzésekor használjuk. Segítségével a zabla nyomását az orrcsontra visszük át, így megakadályozzuk a lovat abban, hogy kinyissa a száját, és a szársegítségek alól kivonja magát. A hannoveri orrzót a zabla alatt kell csatolni, kb. 4 ujjnyi szélesen az orrlyuk pereme felett úgy, hogy a csat csontos alapon nyugodjon. Az orrzó nem akadályozhatja a lovat a lélegzésben.

Angol orrzó 
Orrszíja szélesebb a hannoverinél, a zabla fölött, a pofaszíj alatt kell csatolni, az arcléc végétől kb. két ujjnyira. Angol orrzó található a nagykantáron is. 

Az alaptípusok mellett használnak még a belőlük kifejlesztett változatokat, mint a kombinált vagy a mexikói orrzó. A kombinált orrzó egy olyan angol orrzó, melynek elején egy kis bújtatón keresztül egy vékony szíjat vezetnek, amit a zabla alá csatolnak be. A mexikói orrzó két kereszteződő szíját egy rozetta tartja össze.