Futószár lónak és lovasnak
Nincs jobb módja a korrekt ülés megalapozásának - ami mindenfajta lovaglás alapja-, mint a kengyel nélküli futószárazás. Ennek a gyakorlatnak csak akkor van értelme, ha a ló jó szándékú, egyenletesen és nyugodtan mozog a futószáron, és így az oktató és a lovas egyaránt a lovas ülésére összpontosíthat. A lovasnak és az oktatónak ismernie kell, hogy a nehézségek miben rejlenek, és meg kell találniuk azokat a megfelelő gyakorlatokat, amelyek segítségével bármilyen különleges problémát le tudnak győzni. 

Természetesen vannak általános gyakorlatok, amik mindenki számára hasznosak. Céljuk, hogy kifejlesszék azt a stabil ülést, ami lehetővé teszi a csizma- és kézsegít-ségek egymástól független, ugyanakkor egyidejű használatát, és segítenek abban,hogy a lovas megszerezze a segítségek összehangolásához szükséges érzést.
A kikötőszárakat úgy kell használni, hogy az oktató képes legyen irányítani a lovat és a lovas az összes kért gyakorlatot bemutathassa a szárak érintése nélkül. Fontos, hogy a lovas folyamatos ülésigazítást hajtson végre valahányszor úgy érzi, hogy elveszítette az ütemet vagy a kapcsolatot a ló hátával, vagy ha azt érzi, hogy a nyeregben maradásért a combjával kapaszkodik. Az ülésigazítás egyetlen hatékony módja az, amikor a lovas úgy húzza vissza magát a nyeregbe, hogy külső kezével az első nyeregkápát, belsö kezével pedig a hátsó nyeregkápát fogja meg. Ilyenkor a lovaskülső válla elöl marad, és belső ülőcsontja a belső csípővel együtt mélyebbre kerül anyeregben. A lovas hamarosan ismét megtalálja ülését és felveszi a ló ritmusát. Ilyenkor kiengedhet és lazán várja a gyakorlatok folytatását. 
Képzettebb lovasoknak is fontos az időszakos ülésjavítás a futószáron, mivel mindenki felvesz rossz szokásokat a hosszabb idomító munka és különösen a folyamatos versenyzés közben. Önmagunk tükörben való ellenőrzése is nagyon hasznos, de nehéz objektívnak lenni. Minden lovas többet hasznosít abból, ha valaki a földről szakértő szemmel vizsgálja, kritizálja majd kijavítja. 

A futószárazás kivételével a kengyelnélküli lovaglás nem mindig az ülésjavítás megfelelő módszere. Ami ilyenkor történni szokott, az az, hogy a lovas kevésbé biztosan ül a nyeregben és a szárba - valójában a ló szájába - kapaszkodik. Következésképpen ülésigazítás helyett a ló száján kezd lógni, piszkálja a ló oldalát és fokozatosan elveszti az ülését.Természetesen a legnagyobb tudású lovasok - mint például a Spanyol Iskola lovasai - kengyel nélkül is megtartják szilárdan megalapozott ülésüket, de általában ez a gyakorlat nem ajánlatos kevésbé képzett lovasoknak. 
Eppen úgy, ahogy a rendes ülés is fejleszthető vagy javítható a lovas kengyel nélküli futószárazásával, az ugróülés is stabilizálható és javítható. Ha a lovasnak nem kell a lóval törődnie, mivel a ló az oktató irányítása alatt marad, akkor képes arra figyelni, hogyan viselkedik minden porcikája az ugrás felett. Az elugráshoz és landoláshoz szükséges helyes érzés gyakorlása, a szilárd térdtámasz, a csizmák biztos helyzete, valamint a kezek függetlensége az a cél, amit alacsony akadályok kengyel nélküli, futószáron való ugratásával elérhetünk.

Idősebb lovakat futószárazhatunk azért, hogy a lovas súlyának viselése nélkül lazítsuk izmaikat és bármely lónak hasznára válik egy-egy nagyobb megterhelés után,például egy ugró-, vagy militaryversenyt követően. Mindenesetre a futószárazás sokkal frissítőbb, mintha a lovat az istállóban hagynánk. Ilyenkor is kössük ki mindig alovat, használjunk lábvédőket és mindig kellően tapasztalt ember futószárazzon, haaz edző vagy a lovas nem ér rá. Cavalettin is futószárazhatjuk a lovat, az imént vázolt felszerelés használatával. Fiatalabb lovaknál használjuk a kikötőszárat, idősebb lovaknál (vagy elrontott lovak újraidomításánál) jobb a segédszár alkalmazása.